Hódmezővásárhely megyei jogú város

Adatok

Régió: Dél-Alföld
Megye: Csongrád megye
Kistérség: Hódmezővásárhelyi kistérség
Lakosság: 47485 fő
Terület: 483.22 km²
Népsűrűség: 98,27 fő/km²
Rang: megyei jogú város
Körzet hívó: 62

Fekvése

Hódmezővásárhely a Tiszántúlon, a Maros-Körös közén fekszik. Az Alföld dél-keleti részén, Szegedtől 25 km-re található, a 45-ös és a 47-es számú utak találkozásánál. Az országnak Budapest után második legnagyobb közigazgatási területével rendelkező városa, a dél-alföldi régió jelentős oktatási, gazdasági, kulturális és művészeti centruma. A település az elmúlt években látványos fejlődéseken ment keresztül.

A környező települések (Mártély, Mindszent, Szegvár, Székkutas) a „Vásárhely és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás” létrejöttével hivatalosan is kifejezték együttműködési szándékukat. Az összefogás példaértékű, hiszen az öt, viszonylag kis területen elhelyezkedő település, bővebb, színesebb idegenforgalmi kínálatot alkot.

Megközelíthető

Vonattal a MÁV 130-as számú (Szolnok-Tiszatenyő-Kunszentmárton-Szentes-Hódmezővásárhely-Makó) és a 135-ös számú (Szeged-Hódmezővásárhely-Orosháza-Békéscsaba) vonalain érhető el. A két vasútvonal Hódmezővásárhelyi Népkert és Hódmezővásárhely között azonos nyomvonalon halad. A környező vasútállomások, megállóhelyek: Kútvölgy, Hódmezővásárhelyi Népkert, Hódmezővásárhelyi-Ipartelepek.

Története

A terület az őskor óta lakott. A város a 15. században jött létre a korábbi Hód, Vásárhely, Ábrány és Tarján községek egybeépüléséből. Ebben az időben Hódvásárhelynek hívták. 1456-ban kapott mezővárosi rangot Hunyadi Jánostól, aki akkor a kormányzó és egyben a vidék földesura volt.

1552-ben a törökök elfoglalták a várost és egész Csongrád megyét. A törökök kiűzésük után, 1693-ban újra feldúlták a környéket, az elpusztult város csak hat évvel később épült újra.

A Rákóczi-szabadságharc után a város a Károlyi család birtokába került. 1873-ban törvényhatósági városi jogot nyert. Ebben az időben indult igazán fejlődésnek. 1890-ben már az ország negyedik legnépesebb városa volt, de a munkanélküliség egyre nagyobb gondot jelentett, és 1894-ben, Szántó Kovács János bebörtönzése miatt zendülés tört ki. A városházát megostromló szegényeket végül a rendőrség tehetetlensége miatt a városban állomásozó huszárok verték le.

A II. világháborúig a város mezőgazdasági jellegű maradt, utána azonban az ipar is egyre jelentősebb szerephez jutott. 1950-ről 1961-ig Csongrád megye székhelye volt.

1997-ben a magyar városok közül elsőként Hódmezővásárhely kapta meg az Európa-díj Becsületzászlaját.

2006. július 7-én az Emlékpont megnyitotta kapuit.

Ady Endre Hódmezővásárhelyt „paraszt Párizs”-nak nevezte, a város kulturális szerepe miatt.[1]

Népessége

A város régóta lakott település, sőt, valamikor az ország egyik legnépesebb városa volt. A XIX. század közepétől rohamos népességemelkedés zajlott le. 1857-ben 42501 lakosa volt, de 1880-ra már 52424 lelket számláltak. Ennek hátterében állt valószínűleg az is, hogy 1873-ban törvényhatósági joggal ruházták fel a települést. A századfordulón a lakosságszám már túllépte a 60000-et, szám szerint 60883 főt számláltak össze 1900-ban. Ezt követően kissé visszafogottabb lélekszám-emelkedés volt tapasztalható, majd kezdetét vette az azóta is tartó csökkenés. 1910-ben még 62445 lakos, 1920-ban már 60922 lakos, majd 1930-ra 60342 lakos maradt a városban. Jelenleg a város lakossága már az 50000 főt sem éri el. A folyamatos csökkenés egyik oka volt az is, hogy egyre több külterületi lakott helyét nyilvánították önálló településsé. Ilyenek voltak: Mártély, Kardoskút és Székkutas.

Látnivalók

Városháza (romantikus stílusban Ybl Miklós tervezte)
Fekete Sas szálló
Károlyi-ház
Agrármúzeum
Bakay-kút (az Alföld első artézi kútja)
Nagy András János kút a Kálvin János téren
Császtvay-kút
Tornyai János Múzeum [1]
- Kiss Lajos Emlékszoba [2]
Németh László emlékszoba [3]
Csúcsi fazekasház [4]
Emlékpont
Művésztelep
Református újtemplom (barokk stílusú)
Csomorkányi templomrom (13. – 14. század)
Zsinagóga (mór stílusú) [5]
Belvárosi katolikus templom
Mártélyi holt-Tisza (üdülőhely)
- Címeres Emlékpark
- Mártélyi Tájvédelmi Körzet
- Iskolamúzeum
Alföldi Galéria [6]
Árvédelmi fal (Kőfal)
Bibó Lajos emléktáblája

Híres hódmezővásárhelyiek

Antal Imre, humorista
Marenec Fruzsina, színésznő
Bessenyei Ferenc, a Nemzet Színésze
Bibó Lajos író
Czutor Béla cigányprímás
Endre Béla festő (itt volt diák)
Itt halt meg Grezsa Ferenc irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, a Bethlen Gábor Gimnázium egykori igazgatója
Itt halt meg 1909-ben Futó Mihály pedagógiai író;
Gyuricza József kétszeres világbajnok vívó, edző
Hajnal Imre pedagógus, matematikus
Harmatta János
Juhász Katalin olimpiai bajnok tőrvívó
Kárász József író [[7]]
Kenéz Ernő operaénekes [8]
Kiss Lajos néprajztudós
Kohán György festő
Lucien Hervé (Elkán László) Franciaországban élt fotóművész
Németh László író, a főgimnáziumban tanított a második világháború után (1945-1948)
Nyizsnyai Gusztáv zeneszerző, dalköltő
Plohn József fotóművész [9]
Rácz Sándor politikus, szabadságharcos
Szántó Kovács János agrárszocialista vezető
Szeremlei Sámuel akadémikus, helytörténész, lelkész
Szathmáry Zsigmond orgonaművész, zeneszerző
Szokolay Zoltán író, előadóművész
Tárkány Szücs Ernő néprajzkutató
Tornyai János festő
Vekerdi László matematika- és tudománytörténész

Látkép

Baja, Magyarország
Hatvan, Magyarország
Kiskunhalas, Magyarország
Ózd, Magyarország
Vallauris, Franciaország 1967
Harlemmermeer, Hollandia 1989
Tamar, Izrael 1991
Kelmė, Litvánia 1991
Zgierz, Lengyelország
Hechingen, Németország 1994
Arad, Románia 1990
Nagybánya, Románia
Zenta, Szerbia 1967
Aknaszlatina, Ukrajna 1996

Partnerkapcsolatai

Ulm, Németország
Torontálvásárhely, Szerbia

Források

^ Ady: A két Párizs

Következő községek

További községek